A női agyvelőről

2008 január 26. | Szerző: |

Szendi Gábor, pszichológus


Önéletrajz


1954-ben születtem, vészterhes időkben, s családom azok közt volt, akik nem jól jöttek ki a kádári konszolidációnak nevezett bosszúhadjáratból. Ennek dacára végül is felnőttem, és programozó matematikusként máris azon törtem a fejem, valójában mi is akarok lenni. Végül úgy döntöttem, hogy elnyomott író szeretnék lenni. Végül némi kalandok után kikötöttem az akkori filmgyártás mindenki által utált legprogesszívebb stúdiójában, a Társulás Stúdióban, amely szorgosan munkálkodott a rendszer kikezdésén. Dramaturg-íróként dolgoztam, s írtam három filmet (egy nagyjáték, két tv), majd a stúdió annyira belejött a rendszerbírálatba, hogy végül megszüntették, és én az utcára kerültem. Ekkor régi hobbimból kifejlődött az új szakmám, könyvkötő lettem. Ugye, csak „nyolcórás munka ne legyen”. Részben antik könyveket kötöttem antikváriumoknak, részben egyfajta földalatti kiadóként háború előtti pszichológiai könyveket adtam ki. Aztán 32 évesen úgy döntöttem, én inkább pszichológus szeretnék lenni. Elvégeztem hát a pszichológia szakot, majd a klinikus szakpszichológus posztgraduális képzést, és most egy ideig ez szeretnék lenni. Kutatóként, amíg hagyták intézeti keretek közt, aztán meg a saját szakállamra, az ember pszichobiológiája és neurobiológiája (magyarul a test-lélek kapcsolat) érdekel.


Kezdetben a két agyfél eltérő működése és a különféle pszichoszomatikus megbetegedésekkel és mentális zavarokkal való kapcsolata érdekelt, majd bekerült a képbe a pszichés meddőség, majd az evolúciós pszichológia. A klinikai praxisomban mindenféle depressziónak, pániknak, szorongásnak elkeresztelt életnehézségekkel küzdő emberekkel foglalkozom. Részben ebből ill. a placebokutatásból érkeztem meg a depresszióipar kritikájáig, melynek két könyv, egy állásból való elbocsátás és egy harmincmilliós ellenem indított per lett az eredménye.


A depresszióipar bírálatából egy egyre szélesedő orvostudományi kritika bontakozott ki, ma úgy gondolom, e téren amolyan watchdog szerepet töltök be. Az élet egy spirális fejlődés, hát újra írok és újra (Web-) programozgatok is. Webszájtjaim címe: www.tenyek-tevhitek.hu,www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu, www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu. Aki elmerészkedik valamelyikre, még a hírlevelemre is feliratkozhat. Szerintem nem bánja meg. Az élet hosszú, csak unalmas ne legyen. De erről mindenkinek magának kell gondoskodnia.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nagy Bernadett says:

    Szia!Nagyon-nagyon érdekel ez a téma!!Már csak azért is,mert lassan 1éve szenvedek,és sajnos egyedül nem tudok kimászni a rajtam egyre jobban elhatalmasadó depin!!Lassan minden erőm elfogy..Úgy érzem,pont Gáborra lenne szükségem.Mellékesen 73.10.18-án születtem.Kérlek,segitsetek!Köszönettel.Detti

  2. Bernat says:

    Detti, március 8-án Szendi Gábor ott lesz a Nők Iskolája nyílt napján!

  3. Erika says:

    Tisztelt Szendi úr! Nem osztom véleményét az antidepresszánsok hatástalanságáról! 12 évig kezeltek pszichológusok pánikbetegséggel, eredménytelenül. egy kiváló, világhírű pszichiáter ezután írt fel nekem antidepresszánst. 11 éve a legkiválóbb testi és lelki egészségnek örvendek, ennek a szernek köszönhetően!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!